A RAJZISKOLA kedvenc művészei
Giorgio Morandi csendélet
Giorgio Morandi (1890-1963) olasz festőművész képeit jó nézegetni olyankor, amikor “csapkodnak a villámok körülöttünk”. Morandi, tanári állása mellett festett, nem kívánt anyagilag kiszolgáltatottá válni a festészet piacától, szerinte az alkotáshoz biztos anyagi háttérre, és nyugalomra van szükség. Ez a belső igény is árulkodik Morandi sajátos lelkiállapotáról, amelyben képeit készítette.
Élete jó részében csendéleteket festett. Beállította kopott, vagy kevésbé kopott egyszerű használati tárgyait, mérnöki szerkesztéssel komponálva meg a látványt, melyet lefestett, lerajzolt, megfigyelt, és újraértelmezett, évtizedeken át, meg nem unva őket. Az a kérdés merül fel bennem, hogy mi lehetett neki fontosabb, a festmény mint létrehozott objektum, vagy maga az alkotás állapota? Az alkotás, különösen Morandi esetében – az az állapot, melyet nevezhetünk meditációnak, kontemplációnak, és imának is. Képei különös szépséggel rendelkeznek.
Mi a szép, ezekben a csendéletekben?
Mitől látom szépnek ezeket a régi, elhasznált tárgyakat? Amit szépnek látok, az a megértés során létrehozott rend, a látvány nyújtotta benyomás leképezése a festő értelme által, és ábrázolva azt a vásznon, személyisége jellegzetességeit hordozva magán. A létrejött képi rendben tárgyak pontos formai ábrázolása másodlagos helyre került. Nem zavar, hogy nem pontosak az ellipszisek, nem zavar a szimmetria hiánya az üvegeknél, mert a kép csodálatos harmóniát sugároz.
Egyik képe sem lett ugyanolyan mint a másik, mindegyik egy új szellemi kaland. Oly mindegy, hogy a tárgyak ugyanazok, hiszen az alkotó maga sosem ugyanaz, aki tegnap volt. Ahogy a szereplők is lehetnek ugyanazok, de az előadott darab mégis mindig teljesen más.
Márk Éva
Idézetek művészektől, gondolkodóktól
"A papírlapra húzott bármilyen vonal, az anyagból mintázott legegyszerűbb forma is olyan, mint a vízbe dobott kavics. Felbolygatja a nyugalmat, mozgósítja a teret."
/Rudolf Arnhheim/
"Ne azt fessük, amit látni vélünk, hanem amit valóban látunk is."
/Paul Cézanne/
"Megkíséreltem, hogy a tájat ugyanazokkal az érzelmekkel ruházzam fel, mint az emberi figurákat." Vincent van Gogh
.Emberi arányok
"...A távolság az álltól a haj kezdővonaláig az egész alak egy tizede.
A távolság a tenyér kezdetétől [csukló] a középső ujj hegyéig szintén egy
tizednyire rúg.
Az álltól a fejtetőig egy nyolcad.
A gyomorgödörtől a mellkas felső széléig pedig egy hatodnyira rúg.
A mell alsó részétől a fejtetőig pedig egy negyed.
A távolság az álltól az orrlyukakig az arc egy harmada.
És ugyanannyi az orrlyukaktól a szemöldökig, csakúgy, mint a szemöldöktől a haj
kezdővonaláig.
Továbbá a láb egy hatodra rúg, az alsó kar pedig a könyékig egy negyedre. A
vállszélesség szintén egy negyed.
Az egyik fül kezdetétől a másikig számított távolság éppen annyi, mint a
szemöldök és az áll közötti távolság.
Egy szabályos arc esetében az ajkak olyan szélesek, mint az ajkak közötti rés és
az áll alsó széle közötti távolság. ..."
/Leonardo da Vinci/