színek
fehér ----------EKRÜ
szürke
fekete
kék ---------- AZÚR, CYAN, ENCIÁN, INDIGÓ, SMALT, TÜRKIZ, ULTRAMARIN
lila-------------- VIOLA
bíbor----------- KÁRMIN, MAGENTA, PINK
vörös ----------ALIZARIN, BORDÓ, CINÓBER, KARMAZSIN, KRAPP, SKARLÁT
rózsaszín----- MÁLYVA
barna ----------BEIGE, DRAPP, MAHAGÓNI, MARRONE, RÔT, SEPIA, SZIENA, UMBRA, VÖRHENYES, WENGE
narancs -----TERRAKOTTA
sárga---------- CHAMOIS, FAKÓ, OKKER, SÁRIG
zöld ------------KHEKI, OLIV, SZELADON, TÓB
Pasztell
Mint művészeti technika átmenet a grafika és festészet között. A pasztellkréta anyaga tiszta pigment kevés kötőanyaggal (pl. olajjal, viasszal) összegyúrva. Puha, bársonyos, matt foltokból és vonalakból álló felületet ad. Színe csak szűk határok között keverhető, legfeljebb dörzsöléssel lehet összedolgozni a színeket, ezért az átmeneti árnyalatokat is készen kell venni. A pasztell egyik leghíresebb mestere Edgar Degas (1834-1917).
(Ihász 1998:58; Wehlte 2004:289
Tus és tinta
Tus: Ősi kínai találmány. Nem oldat, nem színezék, nem fedőfesték, hanem erősen diszpergált (hígított) pigmentiszap, alapja a fenyőszurokból és szezámolajból előállított lámpakorom. Vízálló, és száradás után nem oldódik. Európában később, a 11.században kezdték a gubacs*-alapú tintával való kisérleteket.
*gubacs: a gubacsdarazsak által megszúrt tölgyfaleveleken kialakuló gömb, ebben fejlődik a lárva, és sok csersav gyűlik fel benne.
A tus leggyakrabban fekete (korom alapú), barna (biszter*-tus, szépia**), ritkábban színes.
*Biszter: sötétbarna lazúros tinta, diópác, v. gyantás fenyőkorom;
**Szépia/sepia: a tintahal váladékából készül, vörösesbarna rajztus.
(Miklós 1973:21; Finlay 2004:94; Finály 1948)
forrás: Földvári Melinda