>>
„ EGYIK SZÍNT A MÁSIKKAL KEVERJÜK EL: EZ A KEVERÉS A VÉGTELENIG
FOLYTATHATÓ
Jóllehet a színek keverése egymással a végtelenig folytatható, mégsem állhatom
meg, hogy ne ejtsek azért erről néhány szót.
Először néhány egyszerű színt veszek, s ezek közül
valamelyiket összekeverem a másikkal, egyet eggyel, aztán kettőt kettővel, hármat hárommal, így
haladva lépésenként az összes színek teljes száma felé. / aztán újra kezdem, és két színt keverek
kettőhöz, hármat kettőhöz, majd négyet, és így végig az összes színt az első kettővel. azután hármat
veszek, és másik hármat társítok hozzájuk, utána hatot, s így végig az összes arányokon át. / Egyszerű
színeknek azokat nevezem, amelyek nem összetettek, és más színek keverése útján nem állíthatók elő.
/ Fekete, fehér, ezeket ugyan nem számítjuk a színek közé, mert az egyik a sötétség, a másik a fény,
vagyis az egyik maga a megfosztottság, a másik pedig a keletkezés: mégsem akarom ezeket hátulra
hagyni, hiszen a festészetben ők az elsők, mert a festészet árnyékokból és fényekből tevődik össze,
vagyis világosságból és sötétségből. / A fekete és a fehér után a kék és sárga következik, majd a zöld
és az oroszlán-sárga, vagyis cserszín, akarom mondani az okker, aztán a szederszín (morello) és a
vörös. ez nyolc szín, és több nincs is a természetben. ezekkel kezdem tehát a színkeverést, az első
legyen a fekete és fehér, aztán a fekete és sárga, a fekete és vörös; utánuk a sárga és a fekete, a sárga
és a vörös; de mivel itt kevés a papírom, ennek részletes megfogalmazását el kell halasztanom művem
alaposabb kifejtéséig. hasznos lesz, sőt nélkülözhetetlen; leírása pedig a festészet teóriája és
gyakorlata között fog helyet kapni.” In: Leonardo da Vinci